Gottlieb Daimler német gépész és ipari tervező úttörő szerepet játszott a 19. század második felében a belső égésű motorok és automobilok kifejlesztésében. Nikolaus Ottonak - akiről szintén írtunk - nemcsak kortársa, de munkatársa is volt egy rövid ideig. Blogposztunkban Daimler életéről és munkásságáról számolunk be.
Gottlieb Wilhelm Daimler a Stuttgart melletti Schorndorfban született vendéglátós családban 1834. március 17-én. 13 éves korára 6 osztályt végzett el a latin iskolában (ez a mai középiskolának felel meg!), és ez idő tájt fordult figyelme a gépészet felé. Egy év múlva befejezte a reáliskolát is. Ezután - bár korábban hivatalnoki pályát szánt neki - apja fegyverkovács-tanoncnak küldte Hermann Raithel fegyverkovácsmesterhez. A vizsgáit teljesítette, de a 18 éves Gottlieb úgy döntött, inkább mechanikus gépészetet tanul, és elhagyja szülővárosát. Beiratkozott a stuttgarti királyi ipariskolába, ahol példátlan szorgalomról tett tanúbizonyságot.
Az ipariskola alapítójának - Steinbeisnek - a közbenjárásával állást kapott az akkor még Franciaországhoz tartozó Elzászban a Rollé und Schwilque gépgyártó üzemben. A gyárban Friedrich Messner vezetése alatt dolgozhatott, aki a karlsruhe-i egyetem instruktora is volt. Daimler itt is jól teljesített, és amikor a vállalat 1856-ban mozdonyok gyártásába kezdett, Daimlert kinevezték művezetőnek.
Tudásvágya azonban innen is elszólította, 1857-'59 között a Stuttgarti Politechnikai Intézetben a gőzmozdonyok működését tanulmányozta, ahol a 23 éves fiatalember abbéli meggyőződését is szerette volna igazolni, hogy a gőz helyettesíthető. Célja egy kicsi, egyszerű és olcsó hajtómű megtervezése volt, amelyet ipari célokra lehet használni. Vélhetően a kor akkoriban kifejlesztett gázüzemű hajtóművei, az ún. Lenoir-motorok inspirálták, melyet azonban kiforratlannak talált.
Egy rövid franciaországi kitérő után Angliába, a "technológia hazájába" ment, ahol vezető gépészeti cégeknél dolgozott, és szerzett ismereteket a szerszámgépek terén. Innen hazatérve a Metallwarenfabrik Straub (mai WMF) gépgyárban helyezkedett el, ahol malmokat és turbinákat tervezett, de mivel bizonyos szándékait nem tudta érvényesíteni, elhagyta a céget. Elkerült a Bruderhaus Reutlingerhez, ahol megismerkedett a 15 éves, roppant tehetséges árvával, Wilhelm Maybach-hal, akit pártfogásába vett, és élete végéig munka- és üzlettársa lett.
Daimler életében számos munkahelyváltás következett. 1872-ben a Nikolaus Otto nevével fémjelzett kölni Deutz gázmotorgyárban is megfordult műszaki igazgatóként, ahová egy év csúszással Maybach is követte főtervezőként. Mind Otto, mind Daimler a gázüzemű hajtóművek fejlesztésére összpontosítottak. 14 évnyi munka után Otto kifejlesztette négyütemű motorját, és arra számított, hogy találmánya le fogja váltani a gőzgépeket a rákövetkező években. Daimler felfuttatta a gyártást, de Otto vertikális dugattyújának gyengesége és Daimler ragaszkodása a gőzgépekhez együttesen azt eredményezte, hogy zsákutcába kerültek. A nehézségek személyeskedésbe fordultak, a mendemondák szerint Otto féltékeny lett Daimlerre utóbbi nagy lexikális tudása és egyetemi tanulmányai miatt. Ennek okán Otto nem volt nyitott Daimler szakmai törekvéseire sem a kis méretű, hatékony hajtóművekkel kapcsolatban. A feszültséget Daimler 1882-ben benyújtott felmondása oldotta fel.
Az évek során megspórolt béreikből és saját szabadalmaikért kapott bevételeikből Daimler és Maybach még ebben az évben saját vállalkozást alapított Cannstattban, melynek célja egy új típusú hajtómű kifejlesztése volt. 1883. december 16-án jegyezték be a ligroin üzemanyagot használó hajtóművük szabadalmát. Ezzel teljesült Daimler álma egy olyan kicsi és olcsó szerkezetről, ami elég gyors is volt a percenkénti 750-es fordulat mellett, mely számot 4 év alatt 900-ra sikerült emelni. 1884 elejére Daimler három ilyen motort épített, melyből egy lendkerékkel is el volt látva. Az eszköz kisebb és könnyebb volt, mint a korabeli más feltalálók hasonló alkotásai. Daimler 1897-ig az angol Watson által kifejlesztett forrócsöves gyújtást használta, majd átvette Robert Bosch elektromos gyújtását.
1885-ben jelentős gépjárműtörténelmi esemény történt: Daimler és Maybach kifejlesztették azt a motort, melyet minden modern benzinmotor elődjének tartanak. A Standuhr ("ingaóra") nevet kapta, mivel alakja erre emlékeztetett.
Paraméterei az alábbiak voltak:
- egy vertikális henger (264 m3);
- léghűtés;
- lendkerék;
- forradalmian új izzítógyertya-gyújtás;
- 0,5 LE teljesítmény;
- vezérműtengely által kontrollált kipufogószelep;
- 600 fordulat/perc sebesség (más korabeli szerkezetek sebessége 120-180 fordulat/perc volt);
- karburátor;
- 50 kg tömeg;
- 76 cm magasság.
Forradalmi újítás volt, hogy megalkották a karburátort, amely a gázolajat levegővel keveri el, és ezáltal lehetővé vált annak üzemanyagként való használata.
Még ugyanebben az évben megduplázták a teljesítményt, a korábbi 0,5 LE helyett 1 LE-re.
A fél lóerős motort Daimler egy fából készült kétkerekű szerkezetre szerelte megalkotva ezzel az első belső égésű motorral ellátott motorkerékpárt. A szerkezet a Reitwagen nevet kapta.
1886-ban Benz és Daimler egymástól függetlenül - egymástól 130 km-re - kifejlesztették és megépítették első gépjárművüket. Szabadalmaztatnia Benznek sikerült hamarabb.
Daimler első négykerekű, motorral hajtott járművét egy hintóból alakították ki. Nem álltak azonban meg a szárazföldön és a közutakon. Hajtóművüket kipróbálták egy csónakon, villamoson, sőt a levegőben egy léghajón is. Az újfajta léghajóval Daimler 1888. augusztus 10-én sikeres utazást tett.
Találmányaik az 1889-es párizsi világkiállításon is megtekinthetőek voltak.
Ugyanebben az évben építették meg saját automobiljukat, amelyet teljes mértékben ők terveztek, nem pedig egy eredetileg ló vontatta szerkezetre szerelték fel. Ez a szerkezet a Stahlradwagen nevet kapta. Németországban nem gyártották ezt a járművet, de a franciák megvették a licenszet. Ennek jelentősége, hogy sokan úgy tartják, a Daimler-motorok gyártása teremtette meg a francia autóipart, és nagy hatással volt az angol és amerikai járműipar fellendülésére is.
A páros egészen 1890-ig ellenállt a más cégekkel való egyesülésnek és az üzleti befektetők bevonásának. Ekkorra azonban olyan mértékű volt a kereslet termékeik iránt, hogy felhagytak ezzel a fajta ellenállással. Max Duttenhofer lőporgyártó és Kilian von Steiner iparmágnás és bankár anyagi segítségével létrehozták a Daimler Motoren Gesellschaft nevű céget, melynek Daimler lett az igazgatója, Maybach pedig a főmérnöke. Céljuk olyan kompakt motorok gyártása volt, mely földön, vízen és levegőben is használható. E hármas alkalmazhatóságot jelképezi Daimler vázlata a háromágú csillagról, mely mind a mai napig visszaköszön - némi átalakulás után - a Mercedes logóban.
Az újonnan bevont tőkebefektetők nem értettek egyet az alapítókkal abban, hogy az automobilokra kellene koncentrálniuk. Tervük az volt, hogy a DMG-t egybeolvasztják a Nikolaus Otto vezette Deutz AG-val. A feszültség addig fokozódott, hogy Maybach - kényszerűségből - elhagyta a vállalatot, és egy 18 fős műhelyt alapított. Daimler szívelégtelenség okozta kényszerpihenőből (és 2. házasságának nászútjáról) visszatérve megfogadta, hogy visszaszerzi a maga alapította cég feletti irányítást. A nagy adóssággal rendelkező vállalat többi igazgatója azonban - csőddel fenyegetőzve - rákényszerítette őt arra, hogy eladja összes részesedését és személyes szabadalmait 66.666,- aranymárkáért. Daimler 1893-ban lemondott.
Váratlan fordulatként Frederick Simms német üzletember - Daimler régi barátja - 17.500 fontot kínált Daimler licenszeiért, amire a vállalkozásnak nagy szüksége volt a DMG anyagi stabilitásához. Az ajánlatot azzal együtt is elfogadták az akkori vezetők, hogy Simms ragaszkodott az ekkor 60 éves Daimler visszatéréséhez. A visszatérés mellett 300.000 részvény is az eredeti alapító tulajonába került. Két évvel később a vállalat legyártotta 1000. motorját, és ugyanebben az évben Maybach is visszatért 30.000 db részvény boldog tulajdonosaként.
Daimler 1900. március 6-án, 66 éves korában korában hunyt el Cannstattban.
Habár életükben Daimler és Benz számos bírósági pert folytattak egymás ellen (anélkül, hogy személyesen ez idő alatt találkoztak volna), a két cég végül 1926. június 28-án Daimler-Benz AG néven egyesült. Az említett pert (az 1883-mas forró gyújtásra vonatkozó szabadalom megsértése tárgyában) egyébként Daimler nyerte meg 1896-ban.
Related Posts
