Habár a világ többi országában ez a találmány Maybach és Daimler nevéhez fűződik - annak okán, hogy ők szabadalmaztatták előbb -, mi azért legyünk rá büszkék, hogy ennek az üzemanyagfejlődés tekintetében történelmi jelentőségű szerkezetnek van magyar vonatkozása is!
A karburátort vagy más néven porlasztót először Bánki Donát és Csonka János találta fel 1893-ban. Ugyanebben az évben, de hónapokkal később - velük párhuzamosan, de egymás munkájáról nem tudván - Wilhelm Maybach is szabadalmaztatta.
Leegyszerűsítve, az első karburátor működési elve a következő volt: a levegőt a motor dugattyúja szívóütemben alulról az ún. Venturi-csőbe áramoltatta, ami egy szűkülő, majd bővülő csőszakasz. A legszűkebb keresztmetszetnél a levegő áramlása csökkentette a légnyomást (Bernoulli törvénye), így a fúvókából az üzemanyagot apró cseppek ("köd") halmazállapotban kiporlasztotta. A "köd" összekeveredett a levegővel, és robbanóképes elegyet alkotott. A levegő mennyiségét pillangószeleppel lehetett szabályozni a gázpedál lenyomásával és felengedésével. Az üzemanyag mennyiségét pedig egy úszóval mozgatott tűszelep szabályozta.
Az első porlasztókhoz képest később sok javítást és újítást alkalmaztak, hogy az eltérő üzemviszonyoknak mindenben megfeleljen. Emellett, a motorok fogyasztásának csökkentése érdekében és a környezetvédelmi előírások szigorítása végett szükségessé vált a karburátorok kiváltása pontosabb eszközökkel (pl. befecskendezéses rendszerek). Kisebb, egyszerűbb motorokon és motorkerékpárokon találkozhatunk ma már csak ilyen megoldásokkal. Ez a tény azonban nem von le a karburátor üzemanyagtörténeti jelentőségéből.
Related Posts
