

Louis Renault francia nagyiparos, az autóipar úttörőinek egyike, akit szokás az "autók Napóleonjának" is nevezni. Nevét a mai napig őrzi a róla elnevezett autómárka, sokak kedvence. Emellett, számos találmányát a mai napig használják az autógyártásban. Ismerjük meg, ki volt ő!

Párizsban, 1877. február 12-én született egy kereskedőcsalád gyermekeként öt testvér közül a legfiatalabbként. Már kisgyermek korában elbűvölték a műszaki dolgok, órákat tudott volna eltölteni a billancourti fészerben - a család második otthonában - öreg Panhard motorokat barkácsolva.

Első autóját 1898-ban, azaz 21 évesen építette, amikor is megnyert egy fogadást a barátaival szemben, hogy a találmánya fel tud menni az igencsak meredek Lepic utcán Montmartre negyedben. Egyúttal kapott 12 biztos megrendelést a járművére. Felfedezvén a találékonyságában rejlő üzleti lehetőségeket, összeállt két bátyjával, Marcellel és Fernand-nal, és megalapították a Renault Frères (= "Renault Testvérek") vállalatot 1899-ben. Kezdetben az üzleti dolgokat és az ügyintézést teljes egészében a bátyjai kezelték, míg Louis kizárólag a tervezésnek és gyártásnak szentelte magát. Louis 1908-ban átvette az irányítást a teljes vállalat felett, miután Fernand egészségügyi problémái miatt visszavonult, Marcel pedig meghalt a Párizs-Madrid autóversenyen 1903-ban.
A következő negyven évben a saját irányítása alatt tartotta a vállalatot, foglalkozott a vállalat gyors növekedésével, és a munkások különböző zavargásaival. Ezalatt számtalan új találmánya volt, amelyek többsége még manapság is használatban van, mint például a hidraulikus lengéscsillapító, a modern dobfék, a sűrített üzemanyaggyújtás, a turbófeltöltő és a taxióra.
Feleségével, Christiane Boullaire-rel 1918-ban házasodtak össze. Egyetlen fiuk született, Jean-Louis Renault, ő volt Renault örököse.

Az első világháború után Louis Renault-t becsületrenddel tüntették ki katonai konstrukcióinak sikerei folytán, amelyek közül a leghíresebb a forradalmi Renault FT–17 tank. A második világháborúban, Franciaország német lerohanása után a Renault (mint az összes többi francia vállalat), a németek teljes körű fennhatósága alá került, és Louis úgy döntött, hogy marad a cég élén. Ennek következményeként, mikor 1944-ben Franciaországot felszabadították, őt meg letartóztatták a Harmadik Birodalommal való ipari együttműködés miatt.
1944. október 24-én tisztázatlan körülmények között halt meg a bírósági tárgyalásra várva a Fresnes börtönben. Hét unokája 2011-ben beperelte a francia államot, mert az állam szerintük jogtalanul foglalta le a cég vagyonait a nácikkal való együttműködés miatt. A keresetet a bíróság elutasította.